A nagyteremben �ltem Harry�kkel. Ron – szok�s szerint – t�mte mag�ba a kaj�t. �n csak n�ztem szerencs�tlent. Gyorsan r�pillantottam az �rarendemre. „B�jitaltan” – motyogtam, mire a t�bbieknek m�g az �tv�gyuk is elment e sz� hallat�ra.
- Az�rt annyira nem rossz – sz�ltam.
- Ne viccelj, Hermione! Piton minden alkalmat megragad, hogy sz�vathasson minket! – fortyant fel Ron.
- Nem Piton, hanem Piton professzor! – sziszegtem.
Ez nem hatotta meg a fi�kat. Fel�lltam az asztalt�l �s felvettem a t�sk�mat.
- De hisz’ alig ett�l! – sz�lt Ron.
- Nem vagyok �hes – v�laszoltam. – T�z perc m�lva tal�lkozunk.


A k�nyvt�rba igyekeztem. Tudtam, hogy Harry�k �gysem akarnak j�nni, �gy egyed�l ballagtam a polcokhoz. �ttanulm�nyoztam az egyik kedvenc m�giat�rt�neti k�nyvemet, majd a pince fel� vettem az ir�nyt. M�r egy nagyobb csoport ott gy�lekezett; Harry, Ron �s a mardek�rosok – �l�k�n Draco Malfoyjal. Csak egy grimaszt engedett meg mag�nak. Miut�n mindk�t h�zb�l ide�rtek a di�kok, Piton is megjelent. Szok�s�hoz h�ven bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. H�v�sen k�sz�nt�tt minket, felfirkantotta a t�bl�ra a b�jital receptj�t, majd megsz�lalt:
- Miss Granger �s Mr. Malfoy. K�rem, j�jjenek ide.
Megdermedtem. Harry �s Ron �rtetlen arcot v�gtak.
- �n sem tudok t�bbet – s�gtam oda nekik, majd fel�lltam, �s Malfoyjal egy�tt a tan�ri asztalhoz ment�nk.
- Maguk a legjobbak az �vfolyamb�l – kezdte monol�gj�t a professzor. �rzetem Malfoy tekintet�t magamon, de nem n�ztem r�. – Ez�rt �gy gondoltam, megtehetn�nek nekem egy sz�vess�get.
Most k�v�ncsi voltam, mit sz�l mindehhez Malfoy. �nel�g�lt arcot v�gott. * A kis egoista * - gondoltam magamban.
- �s mi lenne az a sz�vess�g, tan�r �r? – k�rdezte Malfoy.
Piton eleresztett egy gonosz mosolyt.
- Maguk fognak megtartani egy �r�t.
Megijedtem. Malfoy �s �n? Egy aranyv�r� �s egy… s�rv�r�? Ez m�g viccnek is rossz! Malfoy egy sz�t sem sz�lt, de ahogy l�ttam, � sem repesett az �r�mt�l.
- Van valami kifog�sa, Granger kisasszony? – k�rdezte Piton professzor. Val�sz�n�leg l�tta az arcomon a nemtetsz�semet.
- �hm… semmi, Piton professzor…
- Rendben. Akkor, ha megk�rhetem magukat, szombat este nyolc �rakor jelenjenek meg itt. Meg kell besz�lnem �n�kkel a r�szleteket. Mehetnek a hely�kre.
B�lintottam, megfordultam �s visszaindultam a helyemre. Malfoy oldalba b�k�tt.
- Sok szerencs�t, Granger – suttogta, majd le�lt. Nem is akartam visszasz�lni neki.
- Na, mi volt? – k�v�ncsiskodott Ron. Valami fura iz�t kevergetett. Elm�letileg a t�bl�ra fel�rt b�jital volt az �stj�ben; gyakorlatilag viszont cseppet sem hasonl�tott r�.
- Egy �r�t kell tartanunk Malfoyjal – feleltem. Megpr�b�ltam k�z�mb�sen k�z�lni a dolgot, de a hangom remegett.
- Te �s Draco Malfoy?! - fortyant fel Ron.
- Igen. Draco Malfoy �s a s�rv�r�! – v�laszoltam inger�lten.
- Jajj, ne mondj ilyet…- motyogta.
- �s mikor? Hogy? – kapcsol�dott be Harry.
- Nem tudom…szombaton nyolckor itt kell lenn�nk. Nem mondott t�bbet.
Gyorsan odapillantottam Harry �stj�re is. B�r Harry jobban �llt, mint Ron, neki is m�s sz�n� volt a b�jital az el��rt m�regz�ld helyett.
- Harry…azt ne most…-kezdtem bele bizonytalanul.
- Csin�ld a dolgod! – mordult r�m. R�n�ztem Ronra. � csak v�llat vont.
�n is elk�sz�tettem b� 45 perc alatt a b�jitalt. Miut�n v�gezt�nk, Piton h�v�s hangja visszhangzott az eg�sz helyis�gben.
- K�rek a j�v� �r�ra egy 1000 szavas h�zidolgozatot a f�zetr�l �s alapanyagair�l. Mehetnek.
El�gedetlen morg�s hallatszott a terjedelmes h�zi feladat kihirdet�se ut�n, majd a di�kok lassan kivonultak a teremb�l.

Nekem m�g mindig Malfoyon j�rt az eszem. *Piton nagyon is j�l tudja, hogy ut�ljuk egym�st*-kezdtem magamban. *Csak is ez lehet az oka, mi m�s?*

Lyukas �r�nk volt, d�lel�tt csak a dupla b�jitaltan szerepelt az �rarend�nkben, d�lut�n pedig – kiv�teles alkalommal – nem volt �r�nk. A tan�roknak megbesz�l�se volt Dumbledore professzorral. De hogy mir�l, arr�l senki sem t�j�koztatott benn�nket. �n felmentem a h�l�terembe, ledobtam a t�sk�m, kikaptam a fi�kb�l a legels� k�nyvet, ami a kezem �gy�be akadt, �s lementem a parkba. �ppen belem�lyedtem az olvas�sba, mikor �rny�k vet�d�tt a pap�rlapra. Feln�ztem. Malfoy volt az. Egyed�l.
- Sz�p napot, Granger – k�sz�nt�tt.
- Mit akarsz? – k�rdeztem undokul.
- Az �r�val kapcsolatban j�ttem – folytatta fennhangon.
- �s?
- Mi �s, Granger? Tanulhatn�l egy kis j� modort is, ha m�r ilyen eszes vagy. Tudod, az ap�m befoly�sos ember…
- Nem izgat az ap�d. Mit akarsz? – k�rdeztem megint.
- Nah�t, Granger… Csak annyit szerettem volna megtudni T�led, hogy mi a v�lem�nyed az �r�val… akarom mondani, a k�z�s �r�nkkal kapcsolatban. – mondta.
- Tudod te azt nagyon j�l. Most komolyan, ez�rt j�tt�l?
- H�t…tulajdonk�ppen igen.
- Helyes. Akkor mehetsz is – zavartam el. V�laszul csak el�m k�p�tt egyet �s elment. Az olvas�shoz sem volt m�r kedvem, �gy visszamentem a klubhelyis�gbe.

Harry �s Ron var�zsl�sakkoztak.
- Sziasztok! – k�sz�ntem nekik. Le�ltem a harmadik fotelba. Ron gondterhelt arcot v�gott, Harry pedig csak vigyorgott. Figyeltem a m�rk�z�st. Ron l�pett, morgott egyet, Harry is l�pett, majd �r�m�ben feld�nt�tte a b�bukat.
- Megvertem!!! Megvertem Ron Weasleyt var�zsl�sakkban! Nem hiszem el!!! – ujjongott.
Megmosolyogtam, majd megpr�b�ltam sz�hoz jutni.
- Tal�lkoztam Malfoyjal a parkban.
- Mondott valamit? – k�rdezte Harry az ugr�l�st�l kipirult arccal.
- Csak… �rdekl�d�tt, �nyemre van-e ez a dolog.
- Iszony� h�lye k�rd�s – kotyogott bele Ron.
- Igen, az. Engem viszont aggaszt valami. – mondtam. – Nem tudom, elgondolkoztatok-e azon, mi�rt k�rte vajon Piton a mi seg�ts�g�nket, �s mi�rt nem egy tan�rt�l k�rt helyettes�t�st?
- Nocsak, m�r nem professzor? – g�nyol�dott Ron. F�jdalmasan fels�hajtottam, majd k�rd�n a t�bbiekre n�ztem.
- Tal�n…van valami dolga…- kezdte Harry.
- Pontosan! Dolga van! Pont akkor! Szombaton gondolom, megmondja az id�pontot is. Szerintem k�sz�l valamire…